A relativitáselmélet szokásos tárgyalása lényegében Einstein 1905-ös gondolatmenetét követi: a Lorentz-transzformáció bevezetése megelőzi a relativisztikus effektusok - az idődilatáció, a Lorentz-kontrakció, a sebesség-összeadás - tárgyalását. Emellett az egyébként természetes felépítés mellett kialakulhat az a téves meggyőződés, hogy a fénysebesség állandóságát mesterségesen kényszerítjük ki az Einstein által gondosan leírt szinkronizálási eljárással. Ebben a könyvben a fenti, hagyományos sorrend megfordul: a szerző a relativisztikus effektusokat anélkül mutatja be, hogy előzetesen szót ejtene az órák szinkronizálásáról és a Lorentz-transzformációról. Kiderül, hogy a speciális relativitáselméletben tárgyalt jelenségek, valamint az általános relativitáselmélet alapjai így is korrektül leírhatók, s világossá válik, hogy a Lorentz-transzformációk az elmélet lényegét nem érintik, annak inkább csak matematikai támaszát adják.