|
Tűzzel, nappal, szerelemmel
Az év legrövidebb éjszakáján a
nyári napfordulót ünnepeljük. A régiek hiedelme szerint
varázslatos éjszaka ez, amikor szinte bármi megtörténhet, a
kívánságok és szerelmek teljesülhetnek. A nyári és a téli
napforduló az emberiség két olyan természeti ünnepe volt
ősidőktől fogva, amelynek emlékeit napjainkig őrizzük.
Ha máshonnan nem is, de Shakespeare
Szentivánéji álmából már ismerhetjük, hogy miről is szól ez
a nap. Igaz ott bármi megtörténhet, a valóság ennél
bonyolultabb (vagy épp egyszerűbb?).
A nyári napforduló vagy nyárközép
napja a Nap évenként ismétlődő (látszólagos) útjának egyik
fontos állomása. A Nap, amely a téli napfordulótól kezdve
fokozatosan egyre magasabbra emelkedik az égen, ezen a napon éri el
pályájának csúcsát. Ez a nap a Nap életének felezőpontja,
amit majd a hanyatlás féléves periódusa követ.
Szent Iván éjszakája varázslatos
éjszaka, tartja a néphiedelem. Tűzgyújtás, jövendőmondás,
szerelmi kötések.
Európa számos vidékén még
napjainkban is él a nyárközépi tűzgyújtás szokása. Tánccal,
énekléssel, tűzön átugrással ünneplik a napfordulót. Az
ősember, aki még mágikus összhangban élt a természettel, a
tűzgyújtással minden bizonnyal a Napot próbálta meg támogatni a
sötétséggel vívott harcában. A kereszténység uralomra jutása
után a Nap megsegítésének motívuma fokozatosan a háttérbe
szorult, ennek ellenére a tűzünnep megőrizte mágikus karakterét.
Manapság Magyarországon is egyre
népszerűbb ez az éjszaka, köszönhető ez a 2001 óta
megrendezett Múzeumok Éjszakájának, amikor késő éjszakáig
tartó nyitvatartási renddel, programokkal várják a közönséget.
Aki az ünnepekről olvasna, annak
Devecsery László és Király Eszter Ünnepi mintakönyvét
ajánljuk, de aki a múzeumokhoz vonzódik annak Foghtűy Krisztina
és Szepesházyné Kurimay Ágnes Múzeumpedagógiai tanulmányok
sorozata a tökéletes olvasmány.
|
