|
Egy posztmodern lányregény története
Az Úrilányok Erdélyben a
magyarországi bestseller-listák élén található már több
hónapja. Ugron Zsolna írónőt mindenki Transylvánia Peter
Mayle-jeként emlegeti. Első regényében egy kastély felújításának
és egy szerelemnek a történetét írja meg.
A regény főhőse, Anna, újságíróként
járja a világot, miközben tehetséges, elbűvölő és gazdag
francia festő szerelmével pörgős társasági életet él
Budapesten. Valamiért mégis üresnek érzi kapcsolatukat. Aztán
rátalál örökségére, és egy kis erdélyi faluban a mindent
felülíró szerelemmel együtt önmagára is. S lesz belőle egy
erdélyi grófnő a 21. században.
- Az élet engem is egy ehhez nagyon
hasonló (lány)regénybe írt bele - vallja Ugron Zsolna. - Nem
nehéz analógiát találni Anna és az én életem között, itt van
mindjárt az újságírás és az a bizonyos erdélyi kastély is. De
Anna mégsem én vagyok, inkább kicsit az, aki életem egy
szakaszában voltam, aki lenni szerettem volna, vagy éppen
egyáltalán nem akartam lenni - mondja az írónő.
Ugron Zsolna: Úrilányok Erdélyben
(részlet)
„Anna dideregve állt a februári
reggeli, csípős szélben. A Házsongárd fái sötétek és
nedvesek voltak a hajnali esőtől. A megkopott köveken még
olvadozott némi hó, az utakat sárosra áztatta az esővel keveredő
hólé. Kászoni Gábort látta közeledni a szürke fényben.
Feketébe öltözött, magas lánnyal jött, csak a testvére
lehetett, annyira hasonlított rá. Sápadtak voltak, finom
arcvonásokkal, sötét hajúak és szeműek, kimértek. Lassan
mozogtak. Gábor lemaradt, megállt beszélgetni az öregek egy
csoportjával. A lány közelebb jött. Endréhez ment, aki pár
méterre Annától cigarettázott. Szentimréről jöttek, valamikor
éjfél előtt futottak be, ők is késtek pár órát. Drum in lucru
– az utakat mindig javítják errefelé. Gábor már ott él, és ő
is hamarosan odaköltözik, mesélte a lány. Lenyűgöző volt a
lelkesedése, ahogy Szentimréről beszélt. Endre valamiért
kicsiévázta. Anna azon kapta magát, hogy hallgatózik.”
|
