A magyar joghistória jeles képviselőinek összefogása eredményeképpen az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának koordinálásával és szervezésében lát napvilágot a jogi és hatalmi szimbolika legújabb eredményeit összefoglaló kötet. A tanulmányok azokról a szimbólumokról, rituálékról és ceremoniális szokásokról szólnak, amelyek át- és átszövik a történelmet és a ma hétköznapijait egyaránt. Az embereket körülvevő egyszerű jelek, melyek a valóság puszta ábrázolásai és megnevezései, éppúgy részei egy üzenetrendszernek, mint a szellemi és lelki világot kifejező, a tárgyi világhoz viszonyító szimbólumok bonyolult rendszere. A társadalom tagjainak érdekérvényesítő gyakorlata létkérdéssé emelte és emeli a szolidaritást, az összetartozók meghatározását, a lojalitás kötelékeinek rögzítését éppúgy, mint a külső, a támadó erő, az ellenség pontosítását. A jel és a szimbólum egyaránt szerves része lett a hűbéri hatalmat építő uralkodók, az abszolutizmus kiépítését megcélzó királyok, az újkori polgári államot formáló politikusok eszköztárának. Az újkor nagy európai fejleménye, a nemzet és a nemzetállam ugyancsak jelek és jelképek széles arzenáljával jellemezte önmagát, az alattvalók és állampolgárok fölötti uralmi pozícióit, és ezek segítségével jelölte ki a hatalomgyakorlás szerveinek, az alkotmányos apparátusnak és a politikai elitnek mozgásterét. Ennek a mechanizmusnak, ezeknek a jelképeknek és szimbolikus üzeneteknek illusztrációjául szolgál ez a kötet, hogy az olvasó tájékozódhasson a törzsi és nemzeti szimbólumok (állatok, növények, tárgyak és alakzatok), uralkodói jelképek (pajzsok és díszítések, ábrák és színek, hatalmat legitimáló koronák, lobogók), nemzeti üzenetet hordozó himnuszok és címerek, ünnepek és gyásznapok világában. A hatalmi architektúra (várak, paloták és kastélyok, templomok és katedrálisok, városházak és börtönök) üzeneteitől a jog processzuális világával (a bírói emelvény, a köpeny, talár, a pálca és a kard üzenetével) bezárólag.