James A. Anderson könyve a (kommunikáció)elméletek és az elméletalkotás tudományos és kulturális vizsgálatát végzi el. Az elméletek ugyanis elemezhetők tárgyuk, az általuk kínált magyarázati és igazolási struktúrák, illetőleg gyakorlatok, valamint az általuk betöltött szerepek szerint. Így ez a könyv egyfelől a módszertani tudatosság kialakítását segítő és áttekintő tudományelméleti, valamint tudománytörténeti alapozásként szolgál (nem csak) kommunikációkutatók számára, másfelől az ismert kommunikációelméleteket elhelyezi az elméletalkotás konceptuális, módszertani térképén.
A kötet a forrásban levő kommunikációkutatás és -oktatás kiforrásához tud hozzájárulni mind tankönyvként, mind pedig a kutatók számára hasznos szakönyvként.