Az opera szó eredete („művek”, lat.) utal arra, hogy több művészeti ág kombinációját jelenti, melyek egy saját színpadi univerzumot, egy zárt, önmagában teljes világot, egy különös „világmodellt” hoznak létre a színpadon. A könyv e zárt világ legfontosabb elemével: a benne színre lépő emberrel, az énekes-színésszel foglalkozik. A könyv színésztankönyv formájában íródott, a gyakorlati operaénekes-színészi munkához. Emellett azonban az operaműfaj iránt érdeklődő közönség és a szakemberek figyelmére is érdemes, hiszen bepillantást enged egy jórészt a mai napig rejtélyekbe burkolózó műfaj titkaiba, az énekesi alkotómunka folyamatába, és nem énektechnikai, hanem szigorúan színészi oldalról szemléli ezt a munkát. Az opera személyi/vezetői kérdéseit évek óta zajos figyelem kíséri hazánkban, remélhetőleg a helyzet konszolidálódásával immár az alkotómunka felé fordul az érdeklődés. A könyvben megfogalmazott tézisek újszerű szemléletből vizsgálják az operakultúrát, és olyan problémákat vetnek fel, melyeknek nem létezik tökéletes megoldása: de épp ez adja az opera kivételes esztétikai értékét.