„Mi közöm lenne a zsidókhoz Hiszen még önmagamhoz sem hasonlítok!” Semmi sem tükrözhetné hűebben Franz Kafka egyéniségét, illetve magát a szerzőt, aki barátai elmondása alapján mintha csak „üvegfal” mögött élt volna. Kafka a jiddis mesemondók hagyományait követve alkotott, és meghökkentő meséiben még az állandó önmegaláztatáshoz is egy kis humor kevert. A régi hagyományokat végtelen tudatosságával gazdagította, miután gyökereitől, családjától, környezetétől és első sorban saját testétől elidegenedve, olyan egyedi irodalmi nyelvet alkotott, amelyben elrejtőzhet vagy akár átváltozhat csótánnyá, majommá, kutyává, vakonddá, sőt még cirkuszi művésszé is, hogy a nagyérdemű publikum előtt halálra éheztesse magát. David Mairowitz ragyogó bevezetője nyomán, valamint az underground világ leghíresebb képregény-rajzolója, Robert Crumb illusztrációinak segítségével betekintést nyerhetünk a „kafkai” világérzés mélylélektanába és megbámulhatjuk a csodabogarat az üvegfal mögött.