A jelen kötetben közreadott tanulmányok általános elméleti keretéül a bizonyítékon alapuló gyakorlat szolgált. A gyógypedagógia interdiszciplináris jellegét, a különféle tudományágak integrálásán túl, azzal is biztosítani kívánjuk, hogy a tudományos kutatási eredményeket és a gyakorlati tapasztalatokat hatékonyan egyesítjük. Ehhez kiváló keretet biztosít a bizonyítékon alapuló gyakorlat, amelyen belül a döntéshozatalt egyaránt befolyásolják a kutatási eredmények, a klinikai tapasztalatok és a kliens igényei, szükségletei. Ebbe a szemléleti keretbe jól illeszkednek a különféle kognitív folyamatokat és a képességstruktúrát vizsgáló diagnosztikus eszközök adaptációi, valamint a terápiás beavatkozások hatékonyságát mérő hatásvizsgálatok. A kötetben a neurokognitív fejlődési zavarok körében végzett vizsgálataink legutóbbi eredményeit mutatjuk be. Ezek az alkalmazott kutatások részben hozzájárulnak a tudatosan megtervezett terápiás gyakorlat terjedéséhez, részben támogatják az elméleti modellképzést. Sok esetben éppen a klinikumban megfigyeltek eredményeként keletkeznek újabb elméleti kérdések. A kötetben szereplő valamennyi tanulmány ötvözi az elméleti és a klinikai szempontokat.