A „megmagyarázhatatlan testi tünetek” - szaknyelven szomatizációs zavarok vagy funkcionális stresszbetegségek - az orvosi alapellátásban igen nagy számban fordulnak elő (25-35, egyes felmérések szerint 50%). A szomatizációs zavarok jelentős szenvedéssel járnak; a betegre, környezetére, az orvosra, az egészségügyre és a társadalomra óriási morális és anyagi terhet rónak.A kötet tanulmányai - modern kutatások fényében - cáfolják azt a „kizárásos alapú” megközelítést, amely megmagyarázhatatlannak minősíti a „megfelelő kivizsgálás után ismert betegségek diagnosztikus kategóriáiba nem illeszthető testi tüneteket”.A szomatizációt eredetileg pszichiátriai kórképnek tekintették. Az elmúlt néhány évben a szakorvosi ellátásban (így a reumatológia, gasztroenterológia, immunológia területén) a „funkcionális szindrómák” olyan új diagnosztikus kategóriái jelentek meg, amelyeknek a tünetei mind egymással, mind a szomatizációs zavarok tüneteivel átfedésben vannak. Ilyenek a krónikus fáradtság szindróma, a fájdalom szindrómák, a fibromialgia, az irritábilis vastagbél szindróma vagy a többszörös kémiai szenzitivitás. Az új diagnosztikus kategóriák a szomatizációt kiváltó okok egységes rendszerének feltárásához és hatékony terápiás eljárások kialakításához vezettek. A szomatizáció értelmezésében, kutatásában és kezelésében eljött a paradigmaváltás ideje. A megmagyarázhatatlan testi tünetek szindrómájának első leírása óta közel másfél évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a szaktudományok megfejtsék a szomatizáció rejtélyét. A szöveggyűjtemény 29 tanulmánya az elmúlt évtized kutatási és terápiás eredményeit mutatja be.