IV. Luxemburgi Károly (1316-1378) önéletrajza a középkori európai irodalom szinte egyedülálló műve, amely a szerző életének első harminc évét tükrözi, születésétől német királlyá választásáig. A latin nyelven írott műben Károly bemutatja élete fontosabb állomásait: a francia királyi udvarban töltött fiatal éveit, politikai pályája kezdetét, az itáliai városok konfliktusában szerzett tapasztalatait, prágai építkezéseit és Csehország érdekében vívott hadjáratait. Az önéletrajz érdekessége, hogy a szerző életének eseményeivel foglalkozó fejezetek közé teológiai mondanivalójú részek illeszkednek. Károly őszintén ír személyes élményeiről, álmairól és vízióiról is, több olyan részletet árulva el magáról, amely más forrásokból nem ismert. Ezek nélkül a leendő német-római császár és cseh király alakját sokkal töredékesebben ismerhetné csak az utókor. Az önéletrajznak magyar szempontból is számos fontos része van. Károly beszámol az 1335-ös visegrádi királytalálkozón való részvételéről, magyarországi utazásairól és az Anjoukhoz fűződő családi kapcsolatairól is.